A Nagy Utazás - kilépés a komfortzónából

Biztosan Te is voltál már úgy, hogy egyszer csak a semmiből megjelenik előtted egy hirdetés és ellenállhatatlan vágyat éreztél, hogy részese legyél annak, amit abban felkínálnak...Na hát pontosan így kezdődött az én tengeren túli utazásom története.

Egyik nyár végi estén azon kaptam magam, hogy egy megmagyarázhatlan vonzás, bizsergető izgalom kerített hatalmába, szó szerint azt láttam, hogy ott vagyok Mexikóban, amint az utazás hirdetését megpillantottam. Már a címe felkeltette az érdeklődésemet: Misztikus utazás Mexikóba...

Aki egy kicsit is ismer, tudja rólam, hogy számomra teljesen természetes, hogy spirituális dolgokkal foglalkozom - megannyi tanfolyam, tüzönjárás és női elvonulás van a hátam mögött már, de ha elkezded megnyitni az ajtót erre az útra, mindig újabb és újabb megtapasztalásokra van szüksége a lelkednek.

Gondoltam akkor, hogy alszom rá egyet, aztán biztos ami biztos, még egyet, hátha elmúlik bennem a belső sugallat - ami megindított az utazásra - de hála Isten nem így történt. Aztán akkor elkezdtem azon dilemmázni, mit fog szólni a családom, hogy el szeretnék utazni a világ másik felére? Hogyan mondjam el nekik? Biztos majd le akarnak beszélni, hogy túl messze van, nem biztonságos, vagy hogy 2 hétre elutazol? ... Végül is elárulom, hogy az életem párja sokkal könnyebben fogadta, mint ahogy a fejemben kattogtak a gondolatok, sőt biztatott, menjél! Úgyis annyi utat lemondtál már, ahova el akartál utazni idáig.

Így aztán nem dilemmáztam tovább, és jelentkeztem, előleget befizettem, és elkezdődött a várakozás. Szaladtak a hetek, aztán egyre közelebb lett hirtelen az indulás napja, és egyre nagyobb bennem az izgalom. És valami furcsa félelem társult hozzá, amit nem is értettem igazán... Jöttek a gondolatok, hogy tényleg megengedhetek magamnak 2 hét kikapcsolódást? Mi lesz addig a munkával? Hogy lesznek a dolgok nékülem? Hiszen amióta vállalkozom, még ennyi időre soha nem vontam ki teljesen magam úgy, hogy tényleg kikapcsolódjak, és leállítsam az agyam, és ne dolgozzak, ne gondolkodjak, ne kommunikáljak az üzleti partnereimmel, ne legyek elérhető a munkatársaimnak, akik velem ellentétben nem a szabdságukat töltik majd. És oké, hogy támogat a család, a barátok, de mi lesz addig velük, amíg én ott leszek? Hogy fogom bírni az egész napos utazást? Mi van ha történik az úton valami, ami visszafordíthatatlanul megváltoztatja az életemHát volt bőven bennem feloldani való gondolat, érzés, félelem. Szerencsére olyan különleges életet teremtettem, ahol igazán támogató és elfogadó barátok, családtagok vesznek körül. És egy csodálatos Női kör, ahol van helye a gyengeségnek is, és a félelmeket szabadon kimondhatom, és ott vannak velem, ott vagyunk egymásnak, hogy a mélyére nézzünk a sötét gondolatoknak, ahol szeretettel és megértéssel rávilágítunk az árnyékokra, hogy a lelkemben könnyű és tiszta érzésekkel, megegengedésben és felszabadultan indulhassak a Nagy Útra, amit az ötvenedik életévemben kértem - kaptam ajándékba.

És hogy milyen csodákkal gazdagodtam, azt is elárulom a következő írásaimban. Egy dolog biztos, megéri kilépni néha a megszokott ritmusunkból, a mindennapi rutinból, és megnyitni a szívünket az újra, a kalandra, az ismeretlenre...

Szeretettel gondolok Rátok, Advent második hetén kívánok különleges pillanatokat a lelketekben, hogy a világ zajában legyen belül béke, örömteli várakozás a közelgő ünnep előtt.

Barb Tailor